Psalms 17

Ezt mondom az Úrnak: Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen.1A szentekben, a kik e földön vannak és a felségesekben, bennök van minden gyönyörűségem. ^a 2Megsokasodnak fájdalmaik, a kik más isten után sietnek; nem áldozom meg véres italáldozatjokat és nem veszem nevöket ajkaimra. ^b 3Az Úr az én osztályos részem és poharam; te támogatod az én sorsomat. ^c 4Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem. 5Áldom az Urat, a ki tanácsot adott nékem; még éjjel is oktatnak engem az én veséim. ^d 6Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felől van, meg nem rendülök. ^e 7Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem; testem is biztosságban lakozik. 8Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson. ^f 9Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké. ^g 10

Az igaznak könyörgése a hatalmas és gazdag ellenségek álnokságától való szabadulásért

11Dávid imádsága. Hallgasd meg, Uram, az igazságot, vedd észre könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra, mely nem jő csalárd ajakról. ^h 12A te orczádtól jőjjön ki ítéletem, a te szemeid hadd lássanak igazat. ⁱ 13Megpróbáltad az én szívemet, meglátogattál éjjel; próbáltál engem, nem találtál semmi rosszat; ha tán gondoltam is, nem jött ki a számon. ^j 14Az emberek cselekedeteinél a te ajkad igéjével vigyáztam az erőszakosnak ösvényeire. ^k 15Ragaszkodtak lépteim a te ösvényeidhez, nem ingadoztak lábaim.